2014. december 23., kedd

Karma (Lush) 1995



illatcsalád: citrusos-aromás

Ha közeledik a karácsony, akkor biztosan előkerül a Karma, amely számomra a tökéletes ünnepi illat megtestesülése.


A Lush szövevényes, nekem átláthatatlan történetét, amelynek kozmetikumai 1995-ben jelentek meg ez alatt a név alatt, bevallom nem volt türelmem végigolvasni, akit érdekel, a honlapon részletesen megtalálja.


Egy biztos, hogy a brit székhelyű cég alapításakor, ez a mosolygós úriember, Mark Constantin tuti ott volt, a többi számomra jótékony homály, de szerintem alapinformációnak elég is ennyi.

A Lush fő vonzereje úgy gondolom a kézi készítésű kozmetikumok illatában van, amelyek egy utcahosszat (fél kerületet) képesek betölteni. Nagy rajongója vagyok a Daddy O, BIG, Buche de Noel, Honey trap, Rose Jam, és számtalan termékük mindent átható illatának.

Parfümjei jönnek-mennek, kiszerelésük is folyton változik, a Karma azonban a kezdetektől fogva stabilan tartja magát, mintha a cég jószerencséjét szimbolizálná.
A keletkezéséről az a legenda járja, miszerint Mark, az illat kreátora a Kensington High Street-en sétálva, rengeteg kiütött embert látott az utcán, akik ki tudja milyen szer hatásától voltak bódultak, miközben a Massive Attack számai üvöltöttek a fülébe, gondolatban belekeverte a parfümbe a közben megfogalmazódott érzéseit. Hippis illatot szeretett volna, amely visszaadja ezt a kötetlen, csavargó szabadságot. 
A névadás pedig egy szabálytalan parkolás miatti büntetés, és "ez a rossz karma miatt van!" mondatnak köszönhető, amelyben Mark azonnal ráismert új parfümjének nevére.

Nagyon megosztó illat, általában senki nem közömbös iránta, szerelem, vagy utálat, többnyire ezt a két végletet jelenti.

Nekem még a régi csomagolásban, krémparfüm változatban van meg, aminek a kiszerelése nem túl praktikus, mert nem lehet visszacsavarni a stixet, hanem vissza kell nyomni, amitől sérülhet. De minden macera ellenére imádom.
Benne van szinte minden elem, ami a karácsonyhoz köthető, fenyő, aromás narancshéj, kesernyés citrom(héj?), gyanta, fahéj keveréke, amelyhez erőteljesen a pacsuli, citromfű, és feketeribizli levél illata társul (levendulát sajnos nem érzek, pedig szeretnék). 
Lineáris illat, ami nem sokat változik, és még krémparfümből kenegetve is elég intenzív (szerintem jobb mint fújva), tartóssága több mint kiváló.

Semmi finomkodás, kidolgozottság, csak házilag vaskosan girbe-gurbára vágott citrusszeletek, fahéj rudak kuszasága, baltával faragott fenyő, és bogos kötéllel koszorúvá szorított fenyőágak masszív ragacsa. Mégis szeretem... talán pont ezért, mert nem tökéletes, nem szépeleg, csak megragad egy végtelenül egyszerű karácsonyi hangulatot.


(Városi pletykák szerint Alanis Morissette, és Michael Stripe (REM) kedvenc illata)







Illatjegyei:

  • narancs, levendula, citromfű
  • fenyő, citrom, feketeribizli levél (cassis)
  • pacsuli, fenyőgyanta, fahéj, elemi


2014. december 20., szombat

Terrasse à St-Germain (Jul et Mad) 2012



illatcsalád: virágos- fás- pézsma

alkotó: Dorothee Piot


Szegény Tom Ford Black Orchidját másodszorra előzi meg egy bejegyzés, de elvarázsolódtam, nincs mit tenni (tegnap többször is, úgy tűnik mágikus nap volt).

Jul et Mad. Számomra eddig ismeretlen név, ami azzal örvendeztetett meg, hogy mindössze négy illatukból, három telitalálat nálam (a negyedik csak az én tökéletlenségem miatt nem, mert valahogy az aquás illatok nem szépek rajtam).
A négyes mesebeli, bűvös számának külön örültem, 2012-ben három parfüm (Terrasse à St-Germain, Amour de Palazzo, Stilettos on Lex), idén egy ráadás (Aqua Sextius). Semmi flanker, ezeregyedik hasonló (üzleti megfontolású) gondolat, négy különböző, művészire csiszolt illat, letisztult, kifinomult üvegben. (remélem ez a szemlélet továbbra is így marad)
A három nekem tetszőből, elsőként azért rá esett a választásom, mert egyrészt francia (és St-Germain), másrészt citrus bódulat volt tegnap az Atelier Cologne Pomélo Paradis miatt, gondoltam törés nélkül folytatódjon ez az érzelmi ív.
Harmadrészt pedig (és persze nem utolsósorban), Indie kategóriában ő lett a 2013.év FiFi díjazottja.



A parfümházról röviden annyit (zsebkendőket elő Lányok!), hogy egy szerelmi szál húzódik a hátterében, két ember közös történetének fontos állomásai, azok illatokban történő elmesélése. 
A francia világutazó tudós, Julien Blanchard, és a romániai születésű, szépségiparban tevékenykedő, parfümrajongó Madalina Stoica, egy párizsi kávézó teraszán való találkozásának, majd szerelmének gyümölcse. Az illat ennek a kapcsolatnak a születését, kezdetét kívánja szimbolizálni, belefoglalva a párizsi életérzés kecses, légies eleganciáját.
A "Coup de Foudre" megfogalmazása, amely a váratlanul jött, sorsszerű szerelem "villámcsapásának" romantikáját adja.

Dorothee Piot, akinek két kedvenc őszi parfümöm köszönhetem (Olfactive Studio: Chambre Noire, és a Naomagic- igen, bizony egy celebillat, ami megfogott) a Jul et Mad illataival, hivatalosan is a Top 5 parfümőr listámra került. 

A Terrasse à St-Germain egy erősen citrusos akkordokkal nyitó szépség, amelynek fejjegyében a grapefruit és mandarin édeskésen citrusos illata dominál (rebarbarát nem érzek, de nem is baj, mert parfümben még sosem szerettem, bár lehet, hogy az a halvány, zöldes fuvallat a háttérben neki köszönhető, akkor ebben az interpretációban mégis szeretem).
A virágok közül egyértelműen a jellegzetes fréziát, és édeskés lótuszt fedeztem fel (rózsát nem, bár a kék rózsának fogalmam sincs mennyiben van más illata, mint kevésbé különc társainak). Ami azonban nagyon megfogott, az a pézsma otthonos, megnyugtató ölelése, a pacsuli, és citrusok könnyed, csábító izgalma, a fás jegyek otthonossága, amelyek puha, krémes összhangban olvadnak eggyé.
Folyamatosan átmenetnek, valamiféle balerinás billegésnek érzem egy citrusosan friss, illetve egy krémesen fás, pézsmás illat között, és ez a libikóka játék hihetetlenül izgalmas, különleges dolog.

...szikrázó napsütésben fürdő frézia, lágy ölelés, pille takaró, hófehéren libbenő függöny, frissen készített reggeli édes limonádé, egy faillatú otthon biztonságos puhaságában...


Hatósugara, tartóssága kiváló. És mivel ugyanazt a lelki békét nyújtotta, mint például a Trussardi Inside kávéssága, ezért minden percét imádtam. (illatában nem hasonló a két parfüm, csak számomra hasonló hangulatúak).






Illatjegyei:

FEJ: grapefruit, mandarin, rebarbara

SZÍV: frézia, lótuszvirág, kék rózsa
ALAP: pézsma, szantál, pacsuli









2014. december 3., szerda

Kouros (Yves Saint Laurent) 1981


alkotó: Pierre Bourdon

illatcsalád: aromás- fougere


üveg: Alain de Mourgues


Hatalmas lelkesedéssel, rendkívüli posztként, afféle "breaking news"-ként indult ennek a bejegyzésnek az írása két hónappal ezelőtt, de van mentségem a késlekedésre...

Amióta Illatvadász bejegyzését olvastam róla, azóta vagyok kíváncsi Yves Saint Laurent "húgyszagú"-nak titulált atombombájára. Kétszer már majdnem sikerült tesztelnem, de a célvonal előtt valami mindig közbejött, és hoppon maradtam.
Most viszont egy illatbolond barátom jóvoltából, az enyém 1,5 ml vintage legenda (pár egyéb férfi "legendával" karöltve- amit itt is köszönök még egyszer). Ez bizony a mennyország kérem! :-)
Ami miatt ennyi ideig elhúzódott az egész, az a parfüm komplexitása volt. Azt hittem könnyedén megszületik a bejegyzés, pár napon át tesztelem, egy merő cibet az egész, semmi más, ezt majd szépen leírom, és kész. De ahogy többször próbáltam, kiderült, hogy milyen furfangos ez a pasi, mindig tudott újat mutatni, amivel sikerült teljesen összezavarnia.
Pierre Bourdon alapjáraton a kedvencem, a Dior féle Dolce Vita megalkotása miatt örökös rajongója lettem, annak összetettsége után gondolhattam volna, hogy a másik ikonikus illata azért mégsem lesz olyan egyszerű eset.

Épp a tömjén-túrám közepén jártam, napok óta a templomi tömjén áhítatában lebegve, amikor jött, és nyakon vágott a Kouros.
Realisztikus a végletekig. Az én mindent megédesítő női bőrömön, egy pillanatra sem engedett a határozottan férfias jelleg, ami maga alá gyűr, és nem ereszt (nehezen, de elvonatkoztatva az erotikától, arra (is) próbálok utalni, hogy tartóssága, intenzitása verhetetlen).
Ritkán mondom egy illatra, hogy nem lehet uniszex, de ez tényleg nem lehet.

Nyitánya erős, csípős (esküszöm torokkaparó) cibet, ami mellett én semmi mást nem érzek hirtelen. Később az aldehid légiesebbé teszi ezt a szúrós akkordot, és nehezen, de engedi kibontakozni a többi jegyet, ám a cibet erőssége gyakorlatilag végig megmarad.
Számomra szinte kibogozhatatlan illat, amit egyértelműen érzek az a fanyar bergamot, levendula, bőr, tölgymoha, kesernyés üröm (ami a vermut, és abszint zamatát adja), földes pacsuli és vetiver, a többi az én orromnak csak elméletben létezik. Talán még érzem a tonkát és pézsmát a végén, de ez már nagyon erőlködés a részemről. A méz rajtam nem bukkant elő, legalábbis az édessége semmiképp, esetleg az a szintén torokkaparó érzés, amit egy mézzel teli üvegbe hosszasan beleszagolva érzünk. 
Szappanos, tiszta illattá alakul, határozottan mocskos gondolatokkal fűszerezve.
Erre fokozottan érvényes a messziről, szigorúan egy fújás intelmének betartása.

Anavyssos Kouros
(Kr.e. 530 körül)
Nemzeti Régészeti Múzeum
Athén

Véleményem szerint a fougere kategória egyik iskolapéldája (ami ugye a levendula-tölgymoha kombinációja az 1800-as évek Franciaországából). Annak nem a tiszta, hanem a már említett mocskos értelmezése.

A neve lehet még érdekesség vele kapcsolatban, a Kouros név a fiatal, tökéletes testű férfiakat ábrázoló ókori görög szobrokra utal, nyíltan sugallva a szexualitást, a természetes erőt, kidolgozottságot, férfi szépséget.

Csak bátor, határozott férfiaknak ajánlom, akik már-már különc módon szeretnének kitűnni a tömegízlésből.
Egy cowboy illata, aki hanyag mozdulattal, lasszóval fogja meg a kiszemelt nőt, és le sem szállva a nyers bőrnyeregből, a lován teszi magáévá, majd mielőtt a nő akár egyetlen szót is szólhatna, vissza sem nézve ellovagol. Az érzelem talán egyetlen rezdülése az, hogy szivarját hanyag mozdulattal a szája másik sarkába helyezi... elnézést, kicsit elkalandoztam... szóval jó ez a Kouros, na! :-)


Illatjegyei:



2014. szeptember 26., péntek

Tom Ford



"Mint divattervező tudatában vagyok annak, hogy nem vagyok művész, mert amit én alkotok, azt legyártják, eladják, használják, és végül kidobják."

Thomas Carlyle Ford, 1961 augusztus 27.-én született a texasi Austin városában, egy ingatlanközvetítő házaspár gyermekeként. Mivel többször költözött a család, ezért a kis Tom, egyik iskolából a másikba vándorolt.

Austin, Houston, San Marcos, és Santa Fe (itt érettségizett) után, a New York-i Egyetemen, művészettörténeti tanulmányokba kezdett.

Közben tanulás helyett főként reklámkampányokkal foglalkozott, 12 párhuzamosan futó reklámfilmben szerepelt, így 1 év után elküldték az egyetemről.
Következő állomás a belsőépítészet volt, ebből szerzett főiskolai diplomát (Parsons The New School for Design), bár utolsó évében már a divatszakon is végzett kurzusokat.

1,5 évig Párizsban, a Chloé sajtóirodájánál volt gyakornok, majd elhatározta,

hogy divattervező lesz bármi áron.
Egy hónapig minden nap hívta Cathy Hardwick-ot, a híres amerikai divattervezőt, aki végül beadta a derekát, és találkozott vele. Tom eltitkolta belsőépítész diplomáját, a Chloé-nál betöltött alacsony pozícióját, és megkapta  a vágyott állást a tervezőnő mellett.
Cathy évekkel később úgy emlékezett vissza találkozásukra, hogy megkérdezte Tomtól, kik a kedvenc tervezői, mire Armani és Chanel nevét kapta válaszul. Hónapokkal később megkérdezte, hogy miért pont őket mondta, erre Tom azt felelte "mert Armani-t viseltél!".

Itt sem maradt sokáig, Perry Ellis, és Marc Jacobs után következett a Gucci, és Milánó, ahová már párjával, a nála 14 évvel idősebb divatújságíró Richard Buckley-val költözött. 
1994-2004 között Tom volt a Gucci kreatív igazgatója.

A Gucci igen sokat köszönhet neki, a csőd szélén álló céget, olyannyira felfuttatta eredeti ötleteivel, és újszerű, merész, provokatív reklámkampányaival, hogy hamarosan busás nyereséget könyvelhettek el.

Amikor Madonna az 1995-ös MTV Video Music Awards díjátadóján az ő kreációjában jelent meg, és Take a bow c. klipjével besöpörte a legjobb női videó díját, akkor Tom Ford neve végképp berobbant a köztudatba.

Mikor pedig Yves Saint Laurent is csatlakozott a Gucci tervező csapatához, és személyesen megismerkedtek, kettejük későbbi együttműködése olyan, akkoriban döbbenetes marketinget eredményezett, mint az Opium (Sophie Dahl), illetve az M7 (Samuel de Cubber) reklámanyaga, amelyet jó néhány európai országban betiltottak (utóbbiról fotókat csak a széplelkűek miatt nem teszek fel, akit érdekel keressen rá!- szerintem már a merészsége miatt is érdemes!). Egyébként Tom biztatására állt YSL maga is meztelenül modellt az M7 plakátjához (bár kétségtelenül kevésbé kitárulkozón, mint Samuel de Cubber)
Opium (Sophie Dahl)
2005-ben hozta létre saját neve alatt futó divatmárkáját, amely pl. ruházatot, napszemüvegeket, illatokat tervez, illetve forgalmaz.
2006-ban dobta piacra első parfümjét, Black Orchid néven.
2007-ben nyílt meg első saját áruháza New Yorkban (Madison Avenue 845), és azóta több mint 20 üzlete van szerte a világon.

Egyéb érdekességek:


  • Szülei igen szabad szellemben nevelték, minden ambícióját
    támogatták. Folyton átrendezte lakásukat, ami néha nem kis meglepetés 
    volt a hazatérő szülők számára.
  • Santa Fe-ben élt apai nagyanyja, aki rendkívül nagy hatással volt stílusára, szellemiségére, mert ahogy egy interjúban vele kapcsolatban megfogalmazta, "Nem akart semmit, csak jól érezni magát."
  • 2009-ben filmrendezőként is debütált a Single man (Egy egyedülálló férfi) c. filmben. A mű egy Christopher Isherwood novella alapján készült, melyben Colin Firth, és Julianne Moore játszotta a főszerepet (Colin Firth BAFTA díjat, valamint a Velencei Nemzetközi Filmfesztivál legjobb férfi alakításáért járó díját nyerte). A szereplők a filmben Tom Ford ruhákat viselnek. Sajátos hangulatú alkotás, jó sok szomorúsággal, de mindenképp érdemes megnézni. 19.perc környékén füleket hegyezni! Elhangzik egy parfümrajongóknak sokat mondó varázsszó, amit Colin Firth olyan áhítattal ejt ki, mintha a szerelme nevét suttogná. :-)
  • a párját elveszítő férfi története talán azért is érintette mélyebben, mert Milánóba költözésükkor Richard már a gégerákkal küzdött, és ő mindvégig kitartott a sorozatos kemoterápia után csontsovánnyá fogyott szerelme mellett
  • imádja a kutyákat, 2 foxterrierje (Angus és India) szerepeltek filmjében is
  • eladta Andy Warhol egyik önarcképét 32 millió dollárért, majd visszavásárolta 15 millióért
  • házairól egy remek kis összefoglaló olvasható ITT
  • 27 év együttélés után Richard és Tom idén (április 8.-án) összeházasodtak. A párnak van egy "közös" gyermeke is, Alexander John Burkley Ford, aki 2012 szeptemberében született, és akit féltve óvnak a nyilvánosságtól.


Illatai:


Black Orchid (2006)
Tom Ford for Men (2007)
Tom Ford for Men Extreme (2007)
White Patchouli (2008)
Grey Vetiver (2009)
Violet Blonde (2011)
Noir (2012)
Sahara Noir (2013)
Velvet Orchid (2014)

White Musk kollekció (2009)
Jasmine Musk
Musk Pure
Urban Musk
White Suede


Jardin Noir kollekció (2012)
Cafe Rose
Jonquille de Nuit
Lys Fume
Ombre de Hyacinth

Private Blend kollekció
Purple Patchouli (2007)
Amber Absolute (2007)
Black Violet (2007)
Bois Rouge (2007)
Japon Noir (2007)
Moss Breches (2007)
Noir de Noir (2007)
Tobacco Vanille (2007)
Tuscan Leather (2007)
Velvet Gardenia (2007)
Oud Wood (2007)
Italian Cypress (2008)
Arabian Wood (2009)
Bois Marocain (2009)
Champaca Absolute (2009)
Azure Lime (2010)
Jasmin Rouge (2011)
Lavender Palm (2011)
Neroli Portofino (2011)
Santal Blush (2011)
London (2013)
Oud Fleur (2013)
Tobacco Oud (2013)
Costa Azzurra (2014)
Mandarino di Amalfi (2014)
Patchouli Absolu (2014)

Atelier d'Orient kollekció (2013)

Shanghai Lily
Fleur de Chine
Plum Japonais
Rive d'Ambre


2014. szeptember 24., szerda

Chambre Noire (2011) Olfactive Studio

fotó: Clémence René-Bazin

alkotó: Dorothee Piot

illatcsalád: bőrös


Az Olfactive Studio 2011-ben, az induláskor, rögtön három illattal állt elő, ezek egyike volt a Sötétszoba (Chambre Noire).


Dorothee Piot munkássága első látásra nem igazán fogott meg, számtalan számomra semmitmondó
illat mellett (amiket fel sem sorolok, annyira szörnyűek) 1-2 viszonylag kiemelkedő alkotása van (pl. Amouage: Memoir, Naomagic, Majda Bekkali: Songe pour Elle), de egyiket sem nevezném korszakalkotónak, különösebben érdekesnek sem, inkább olyan biztonsági illatok, amik puhaságot, melegséget árasztanak (na jó, a Memoir azért több ennél!). Nem baj, ilyen is kell! Sőt a hétköznapokon általában pont ezt szeretem!
Amikor pedig megtudtam, hogy a parfümök mellett a gasztronómia a másik fő érdeklődési köre (szereti a földes illatokat, parfümben a pacsulit, ételben a szarvasgombát), akkor belopta magát a szívembe.

Szóval a Chambre Noire.

A sötétszoba ebben az esetben számomra többrétegű jelentéssel bír. Egyrészt utal a fényképészek sötétkamrájára (Camera Obscura), másrészt a konkrét fotóra, ami alapján az volt az instrukció, hogy fogalmazza meg, "egy sötét kairói szállodai szoba ablakából, kilátás a Nílusra" érzést.
Az összetevők, és a végeredmény, nekem hozza képzeletben az élményt, bár nem ezért szerettem meg.

Rajtam az első pillanatokban egy nyers, mély, földes pacsulibomba az egész (tudom, hogy rózsaborsnak kellene lenni a fejjegyben, de nálam nincs, vagy nem érzem! és ezt nem csak az elején nem érzem, később sem!). Pár másodperc múlva ebből bontakozik ki egy puha, melegséggel teli bőrös jegy, ami gyakorlatilag a teljes leszáradásig erőteljes.
A legtöbb bőrös illat száraz (némelyik karcos) lesz rajtam. De ez nem!
A leszáradása puha, bőrös pézsma, amelybe fás akkordok keverednek, és halványan az ibolya nagyon gyengéd, légies púderessége, valamint a vanília, és szilva aromás édessége.
Simulékony, selymes, telt, balzsamosan füstös, édeskés illat.
A templomi tömjén illatát, amit nagyon kerestem benne (igen, rá vagyok kattanva mostanában a tömjén illatára!), nem igazán találtam benne. Olyan, mintha a füstös akkordja inkább a vaníliától származna, de ki tudja?!

Több helyen olvastam, hogy a Feminite du Bois koppintása, amivel nagyon nem értek egyet! Jellegükben talán hasonlítanak (bár ezt sem mondanám egyértelműen), de a földes pacsuli, és bőrös dominancia nincs meg sem a Shiseido, sem a Serge Lutens féle illatban (annyira nincs, hogy nincs is benne egyik sem!).

Kőbánya, Gergely u. (saját fotó)

És ami miatt megszerettem, azon túl, hogy úgy simul rám, mintha az énem egy
részének kivetülése lenne, amely finom árnyként követ egy napon át, az egy szeptemberi, fotózós délután emléke.
Mikor épp a múltam sötét kamrájának titkait fürkésztem, és arra kerestem a választ, hogy egy elhagyott kőbányai gyár rozsdás vasablakának törött üvegéről, vajon miért mindig apám jut eszembe?!
...esőt jósló volt az ég, Jónás Tamás novellákat olvastam, emlékeztem, elengedtem... s mindehhez a garbóm melegségéből áradt a Chambre Noire!
Jó élmény volt! Felkavaró!... szétszedő, és összerakó!
Köszönöm!


Összetevők:

- rózsabors
- jázmin, tömjén, ibolya, szilva, papírusz
- pézsma, szantál, pacsuli, vanília, bőr


2014. augusztus 10., vasárnap

Olfactive Studio



Az Olfactive Studio illatai bevallom elsőre nem igazán keltették fel az érdeklődésem. Hihetetlenül elegáns, és letisztult üvegein mindig megakadt a szemem (bár apró kezemmel alig tudom megfogni az üveget, és ez mindig zavart :-) ), de soha nem néztem utána, egy-két illat kivételével soha nem próbáltam ki őket.
Egészen addig, amíg az illatok mögötti koncepció olyan erővel vágott fejbe, hogy most már magam sem értem, miért nem rajongtam eddig értük!

Kortárs fotóművészet, és az illatok művészetének ötvözete! Egy parfümőr, alkimista misztikumot sejtető vegykonyhája, és egy fotóművész sötétszobájának rejtélyes titkai. 

Két általam imádott terület összefonódása, és mögötte egy olyan különálló művészi fantázián szárnyaló, végül egységet alkotó csapatmunka, amely szívet melengető, lelket építő, szemet- orrot gyönyörködtető érzést nyújt.
Na ez már IGEN! 

fotó: Luc Laporte

A parfümházat 2011 szeptemberében, a francia származású CELINE
VERLEURE alapította Párizsban.

Olyan parfümökről álmodott, amely egy művészi képen rögzített pillanat idősíkjából indulva, előhozza a múlt tapasztalatait, és ezáltal kelt intuitív érzéseket, amelyek intenzív erővel hatnak mind a kép, mind az illat befogadójára.


1993-ban a Kenzo-nál kezdett dolgozni, az akkor 65 éves Pierre Broc, a Kenzo kreatív-, és vezérigazgatója mellett, akinek akkor már letisztult ízlése, és tapasztalata a niche parfümök világa felé vonzotta. 

Annak ellenére, hogy 27 évesen ő lett a Kenzo marketing igazgatója, Pierre hatására egyre inkább úgy gondolta, hogy a reklám csak árt a parfümök (parfümőrök) művészi törekvéseinek . A marketing céljából készült fotókat egyre inkább unalmasnak, elcsépeltnek találta, amely szinte minden esetben ugyanazt a pár témát érinti, ezáltal értéktelenné válik. Nem kell marketing a valódi sikerhez, csak tiszta, minőségi alapanyagok, szaktudás, amely ezeket összerakja, és egy elegáns, igényesen megformált üveg.

Olyan parfümőrök mellett kezdett forgolódni, mint Dominique Ropion (Kenzo Jungle L'Elephant - mely "szerelem volt első szippantásra"), Jean-Louis Sieuzac, Olivier Cresp (L'Eau par Kenzo).

Tanulmányait azután a párizsi Cinquieme Sens falai között mélyítette tovább.
Másik szenvedélye az illatok, és a finom borok mellett, az utazás. Megfordult például Japánban, Indiában, a Zöld-foki-szigeteken, Ázsiában, Izlandon, Brazíliában (2 évig Rio de Janeiro-ban lakott).
Ezen utazások inspiráló emlékei, természetesen megjelennek az illatokban is.

Egyéb érdekességek:


  • kedvenc parfümjei: Lumiere Blanche, Fille en Aiguilles (Serge Lutens), L'Heure Bleue (Guerlain)
  • kedvelt parfüm összetevője a szantál, és a kardamom
  • imádja a brazil zenét, főként Adriana Calcanhotto-t (akinek Perfil c. lemezét már magam is meghallgattam :-) )
  • ha választani lehetne, hogy melyik időszakban élne szívesen, akkor az 1920-as évek lenne az, amikor a nők kezdtek szabadok, és függetlenek lenni, és megengedhették maguknak azt, hogy választott munkájuk, hivatásuk legyen a legfőbb szenvedélyük
  • példaképe Charlotte Perriand, francia építész és tervező, aki szintén megjárta Japánt, és Brazíliát, majd ott megélt tapasztalatait remek bútorokban ötvözte, az egyszerűség, és kényelem jegyében (képek: ITT és ITT )
  • végül egy 15 perces interjú vele (youtube): ITT

FORRÁS



ILLATAI

Autoportrait (2011)

Still Life (2011)
Chambre Noire (2011)
Lumiere Blanche (2012)
Flash Back (2013)
Ombre Indigo (2014)





2014. július 16., szerda

Shower Fresh (CLEAN) 2007



Sosem gondoltam volna, hogy ezen a blogon CLEAN illatról fogok írni. Keveset ismerek, de azok egyikét sem szeretem, mind valami olyan szintetikus felhőt von körém, hogy hosszú távon nem bírom viselni.
A Shower Fresh azért kapott egy lehetőséget, mert pár fújásnyi mintát kaptam egyszer valakitől, és mivel rendet raktam, meg akartam szabadulni tőle. Szóval minta magamra fúj... kár volt! na én ezt nem szeretem!... mosakodásra, öltözésre idő már nincs... lesz ami lesz... és csoda lett, mert útközben olyan intenzíven felidézett egy gyermekkori emléket, hogy a végére megszerettem!


A CLEAN története röviden annyi, hogy 2003-ban, az USA-ban Randi Shinder gondolt egyet, és létrehozott egy olyan céget, amely kizárólag tisztaságillatokkal foglalkozik. 

Elgondolása szerint a boldogság gyakran hétköznapi, egyszerű dolgokban rejtőzik, a szappan illatában, a frissen mosott ruha ropogós tisztaságában. Ehhez alkotott különféle illatú parfümöket, tusfürdőket, testápolókat, sampont, szobaillatosítót stb.

Nézete szerinte a tisztaság nem csupán egy állapot, hanem egy életforma.
Termékei környezettudatos csomagolásban kerülnek a boltokba, hipoallergén formulában.
Nem végeznek velük állatkísérleteket, és nem tartalmaznak állati eredetű összetevőket, ásványi olajat, mesterséges színezéket stb.

Parfümjei nem túl bonyolult illatok, a SHOWER FRESH sem az.
Egyszerű citrusos nyitánya van (rajtam némi szúróssággal az első pillanatokban), amelyben a citrom, majd az édeskés narancs, illetve mandarin dominál. Mikor elillannak a fejjegyek, előbukkan a narancsvirág, és egy kis halovány gyöngyvirág, erőteljes pézsmás alapban.
Ez a "briliáns" leszáradás nem vesz igénybe 2 percnél több időt, tehát idáig nem volt túl izgalmas ez a folyamat. Veszedelmesen mű  az egész, tehát minden adott volt ahhoz, hogy kellemetlenül érezzem magam.
Viszont az emlék amit előhívott, már annál kellemesebb érzéssel lepett meg...

... a régi hosszú ház udvara tele hatalmas lavórral. Az udvar közepén, a színes fagolyókkal díszített hintám hívogató, nyaram tengernyi idejét kitölti a lengés, és a hinta görcsös fából tákolt tartókeretének ütemes, megnyugtató nyiszergése. De most nincs hinta!... bűvölet van... anyám mos! Dereka könnyen hajlik, barna, feszes combja félig kinn a lenge nyári ruhából... hajol, merít, hajol, merít, és a ruhák rendre eltűnnek, a lavór víz öblítős, opálos kavargásában. Melegen süt a nap... keze, lába vizesen csillog... a homok sötét lesz, ahogy kiloccsan a víz, s ennek a sötét árnynak a fantáziám rögtön létezést akar kitalálni... kerek kalapú gomba... vagy inkább mint a kandúr feje, csak bajsza nincs... nem baj! majd ezzel a vékonyka bottal rajzolok. Anyám simogatása illatos... "mi ez? macska?" s a felismerés kellemes mosolya mindkettőnkön felragyog...







Illatjegyei















2014. április 25., péntek

Daim Blond (Serge Lutens) 2004

illatcsalád: ciprusos- virágos

alkotó: Christopher Sheldrake





"Ki megvigasztaltad a testem,

áldott legyen a te neved..." 

(Garai Gábor: Töredékek a szerelemről)




...a délelőtti monoton zajban halkan ölel a jazz... a bőr, hűvös és feszes, a has finom kockái megrándulnak a tenyerem alatt, s a pupillák tágulása némán dönti el sorsunk... a lélegzetem elakad, ahogy ujjai lassan a tarkómra tévednek, majd puha szája a nyakamba csókol... bőr... lüktető erek sürgetése... "szebb vagy, mint képzeltelek", amitől a mosoly elömlik ütött arcomon, és az odaadó hálától, az asztalon két teli pohár újra és újra összekoccan... majd a gyönyörű hát játéka elernyed, s bennem egy pillanatra békés, vigasztaló csönd lesz hirtelen...


illatjegyei:

velúr bőr, sárgabarack, írisz, pézsma, kardamom, heliotrope (vaníliavirág), galagonya




2014. április 11., péntek

Robert Piguet




Robert Piguet, a svájci Yverdon-les-Bains városában született, 1898 május 6.-án.

Édesapja állami tanácsos, és egy magánbank tulajdonosa. Édesanyjának köszönhetően, 4 testvérével együtt, merev protestáns nevelésben részesült.

Családja bankárnak, vagy orvosnak szánta, és mivel érdeklődése hamar a divat, ruhatervezés irányába fordult, ezért otthon mindennaposak lettek az összetűzések (főként apja ellenezte fia szenvedélyét, aki szerint ebben a korban már inkább vetkőztetnie kellene a nőket, nem öltöztetni).
A legenda szerint, egy fogorvosi váróban, az Illustration c. divatlap, és egy benne megjelent brit tervező, John Redfern ruhakölteményeinek láttán döntötte el, hogy amint lehetősége lesz, Párizsba utazik, és beleveti magát a divatvilág forgatagába.
Álma négy év múlva megvalósult, bátyja anyagi támogatásával a francia fővárosba utazott, ahol rögtön önálló szalont nyitott (Montaigne avenue 34).
Első divatbemutatóját 1920-ban tartotta, amely nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A keleti motívumokra helyezte a hangsúlyt, amelyben bátran keverte az anyagokat, színeket, tollakat, szőrmét, ez azonban nem igazán nyerte el a korabeli közönség érdeklődését, és tetszését.
Vállalkozása totális anyagi csőddel zárult, melynek adósságait apja rendezte.
A kudarc hatására belátta, hogy kevés a szenvedély, tanulnia kell.
Paul Poiret asszisztense lett (ő a Le Parfums de Rosine atyja), és egy évekig tartó tanulási folyamat, valamint mély barátság vette kezdetét.

1924-ben feleségül vette a szépséges Mathilde Henriquez-t, aki számos ruhatervének ihletője lett.


Hosszú szakmai gyakorlat után, 35 évesen (1933-ban), újra megnyitja
szalonját (rue de Cirque), amelynek elegáns, kifinomult ruhái azonnal elsöprő sikert arattak a párizsi elit körében. Egyszerűségre törekszik, amely a nő természetes szépségét hozza előtérbe.

1938-ban hatalmas szalont nyitott a Champs Elysees-n, majd Londonban (amit 1939-ben rögtön be is zártak a háború miatt).


Elismertsége minden viharos körülmény ellenére egyre csak nőtt, a francia művészvilág legnagyobb alakjai hódoltak előtte, és múlatták idejüket szalonjában, lakásában (Edith Piaf, Jean Cocteau, Jean Marais, Colette, Jean Giraudoux). 
Nála tanult Christian Dior, Hubert de Givenchy, Pierre Balmain, Marc Bohan.
Dior később úgy nyilatkozott, hogy "Robert Piguet megtanított arra, hogy az utat az eleganciához, az egyszerűség nemes erényében kell keresni".
Neki köszönhetjük a "kis fekete" ruhát, amelyet eredetileg Edith Piaf-nak tervezett.


Dior és Piguet munka közben (Champs Elysées) FORRÁS
1944-ben megjelent első parfümje, a bőrös, ciprusos Bandit, amit összekötött egy komplett kollekcióval, ami a "rossz fiú" imázs jegyében született, manökenjei álarcban, tőrrel és revolverrel vonultak a kifutóra, a Bandit illatát árasztva. A siker átütő volt, és ezzel elindul Piguet karrierje, a parfümök világában is.


1951-ben betegsége miatt kénytelen volt felfüggeszteni tevékenységét, szalonjai bezártak.
1953 február 21.-én halt meg, a svájci Lausanne-ban.

Halála után, a 60-as években neve alatt még megjelent néhány illat, majd hosszas csönd következett.

A divatcég 1996-ban újra indult, parfümöket azonban csak jóval később, 2006 után kezdtek ismét gyártani.

további fotók: ITT


ILLATAI

Bandit (1944)
Visa (1945)
Fracas (1948)
Baghari (1950)


--------------------------------

Cravache (1960)

Futur (1967)
Baghari 2006 (2006)
Visa 2007 (2007)
Cravache 2007 (2007)
Futur 2009 (2009)
Calypso (2010)
Douglas Hannant (2011)
Petit Fracas (2012)
Alameda (2013)
Knightsbridge (2013)
Rose Perfection (2013)

Nouvelle Collection


Bois Noir (2012)

Casbah (2012)
Mademoiselle Piguet (2012)
Notes (2012)
Oud (2012)
Bois Bleu (2013)

Pacific Collection


Blossom (2012)

Chai (2012)
Jeunesse (2012)





2014. február 26., szerda

Orris


Az orris egyes írisz fajtáknak (Iris germanica, Iris florentina, Iris pallida) a gyöktörzse (rizómája), amely tulajdonképpen a növény vaskos, föld
alatti módosult szára, amelynek két fő funkciója a tápanyagok raktározása,
illetve az ivartalan szaporodás. 
Az egyes fajták rizómáinak illata eltérő, legfinomabb, és legintenzívebb állítólag a firenzei orris, az Iris florentina.

A végleges felhasználásra való előkészítése a tisztítással (eltávolítják róla az elágazó, vékony gyökérrészeket, valamint a kérget), majd a feldarabolás utáni szárítással kezdődik, amely akár 5 évig (vagy még hosszabb ideig) is tarthat. 
Az így előkészített növénynek, teljesen más illata van, mint a virágának, illata enyhén púderes, hasonló az ibolya illatához. (ez az ibolyás illat fokozatosan alakul ki a szárítási folyamat során, a földes alapillat részben átalakul egy erjedési folyamatnak köszönhetően, illetve koncentrálódik).

Modern felhasználása már néhol jelentősen eltér ettől a módszertől (a kisajtolt, sárgás-fehér színű orris olajat vízgőz desztillációval porítják, így azonban az érlelődés folyamata elmarad, más lesz az intenzitás). Tehát ha minőségi orris port szeretnének előállítani, akkor a hagyományos módszerhez folyamodnak.




A szárított, porított gyökérnek ezután számos felhasználási módja ismert.

Használják 

  • fűszernövényként, ételek ízesítéséhez (pl. a marokkói konyha egyik kedvelt fűszerkeverékének, a Ras al Hanout egyik összetevője)
  • potpourri illatának fixálására, tartósabbá tételére
  • szobaillatosító golyócskákhoz, amelyekbe még fahéjat, és narancs porított héját keverik
  • a gin egyik összetevőjeként
  • varázsszerként- amulettekbe téve, a régi babonák szerint vonzza szeretetet, szerelmet, az ellenkező neműekre delejes vonzerővel hat
  • Japánban véd az ártó, gonosz szellemek ellen. Tasakokban, a ház eresze alá lógatják, illetve a fürdővízhez adják
  • köhögés, rekedtség, és különféle tüdőpanaszok gyógyítására
  • parfümök összetevőjeként (főként íriszt is tartalmazó illatokban jelenik meg, árnyaltabbá teszi a virág illatát, illetve fixatívumként is működik). Parfümökben egyébként már az ókori Görögországban, illetve Rómában is használták. Hagyományos előállítással, igen drága összetevő, mert egy tonna gyökérből, kb. 2 kg illóolaj állítható elő.
Ras al Hanout (30 féle fűszer keveréke, itt a legfőbb 16 látható. pl. orris, galangál (liliom-gyömbér), szerecsendió, szegfűszeg, chili, levendula, szegfűbors, fahéj, kömény, fekete bors, gyömbér, rózsabimbó-szirom stb.)
Az alábbi parfümök tartalmazzák: (a lista nem teljes!)

Amouage: The Library Collection Opus V., Gold pour Femme
Ava Luxe: Rosa de la Luz
Azzaro: Azzaro for women
Bvlgari: Pour Femme
Cabochard: Gres
Cacharel: Lou Lou, Anais Anais
Cartier: Must II
Chanel: No.5, No. 19, 28 La Pausa, Coromandel, Bois de Iles
Clinique: Aromatics Elixir
Dior: Eau Sauvage
Etat Libre d'Orange: The Afternoon of the Faun, Bendelirious
Gianfranco Ferre: Ferre edp
Giorgio Armani: Nuances, Lei
Givenchy: Givenchy III, Eau de Givenchy
Gloria Vanderbilt: Vanderbilt
Gucci: Gucci pour Homme
Guerlain: Samsara, Apres l'Ondee, Vol de Nuit, Vetiver, Jicky
Guy Laroche: Fidji
Hermes: Bel Ami
Honore des Pres: I Love Les Carottes
Keiko Mecheri: Iris Pourpre, Musc, White Petals
Lancome: Cuir de Lancome, Magie Noire, O Intense
Laura Biagiotti: Fiori Bianchi
Lolita Lempcka: Lolita Lempicka
Lush: Imogen Rose
Molinard: Habanita
Molyneux: Quartz
Montale: Oriental Flowers, Red Aoud
Moschino: Moschino Pour Homme, OH! De Moschino
Nina Ricci: L'Air de Temps
Odin: 04 Petrana
Parfums de Nicolai: Odalisque, Violette in Love, Mimosaique
Penhaligon's: Iris Prima
Pierre Cardin: Choc de Cardin
Priscilla Presley: Moments
Ralph Lauren: Safari
Robert Piguet: Knightsbridge, Alameda, Calypso
Roja Dove: Unspoken
Slumberhouse: Grev
Soivohle: Orris Ochre
Tauer Perfumes: Pentachords White, 04 Reveire au Jardin
Terry de Gunzburg: Ombre Mercure
Thierry Mugler: Alien Essence Absolue
Tom Ford: Violet Blonde, Musk Pure
Xerjoff: Fatal Charme, Shunkoin
Vivienne Westwood: Boudoir

még több illat: ITT