2015. május 31., vasárnap

Showy Toffee (Alice & Peter) 2012


illatcsalád: orientális-vanília


Az Alice & Peter illatok tulajdonképpen egy híres niche parfümház gyermekei. Gerald Ghislain és Magali Sénéquier, a Histoires de Parfums két kreatív igazgatója 2012-ben úgy döntött, hogy szabadon engedi a fantáziáját, és megteremti ezt a játékos, illatos mesebirodalmat.

A Showy Toffee gourmand illat, és nem mondanám egyértelműen gyerekes dolognak. 
Kissé citrusos, zöldes, erősen vízililiomos nyitányával azért sokkal izgalmasabb egy szimpla égetett cukornál.
Ámbrás, csokoládés, vaníliás alapja melengető, a vízililiom a teljes leszáradásig érezhető, keveredve egy kis halvány orgona illattal. Tartóssága, és hatósugara kiváló. Nem vásárolnék, talán nem is használnám többször, de most az egyszer jólesett. (és persze érdekesség, hogy van ilyen is a niche komolykodó világában) 

Nehéz napjaim voltak, amikor rossznak, szürkének, keserűnek láttam a világot... vigasztalón édesre, marasztalóan ragadósra vágytam, valami vidámsággal fűszerezve... mondjuk színes karamellre.
Lecke volt ez, mert csúnyán leszóltam a múltkor a Prada Candy-t, és a víziliomot.
Zilált idegekkel nem megyünk a tűzhely közelébe (ez még anyám intelme, régebbi lecke)... honnét legyen akkor karamell?... Prada Candy nincs itthon, Showy Toffee viszont volt (ajándékba kaptam, véletlenül- vagy ki tudja vannak-e véletlenek?!).
Semmi komolyság, csak egy kis jóleső játék... karamellizált víziliom... azt mondtad utálod mind a kettőt? akkor tessék drágám, szagold... simul már a lelki békéd? Na akkor most nézd meg szépen ezeket a képeket... Alice, Pán Péter, Hook kapitány... színekkel teli, gyümölcsös, és gourmand mesevilág. Ugye tud ez jól is esni?! Na látod, vannak az életben jóravaló, hasznos haszontalanságok. :-) (ezt azt hittem én találtam ki, de rákerestem, és nem. Kun Erzsébet könyvet is írt Hasznos haszontalanságok címmel, amire egy komplett óvodai nevelési program épül.)
Az illat mellé előkerestem még egy gyerekkori kedvencem, az Alice Csodaországban című mesejátékot, Domján Edit csodás hangjával, amit vagy háromszázszor újraindítva anno rongyosra hallgattam.



CaFleureBon oldalán olvashattok még erről a parfümmese-sorozatról ITT.




Illatjegyei:

  • citrom, fű
  • vízililiom, rózsa, orgona, frézia
  • pacsuli, karamell, ámbra, vanília, csokoládé

kép: Anne Bachelier- Alice Csodaországban

https://www.facebook.com/illatpiramis





2015. május 29., péntek

My Burberry (Burberry) 2014



illatcsalád: virágos

alkotó: Francis Kurkdjian

A Burberry ház sokkal régebbi, mint én azt gondoltam, 1856-ban alapította egy 21 éves ifjú titán, Thomas Burberry (akinek későbbi fotóit nézegetve, hirtelen azt hittem Otto von Bismarck néz velem szembe).
A korábban textilkereskedőként dolgozó Thomas, kiváló ízlésről tanúskodó ruháival, hamarosan elismert név lett a szakmában.
1880-ban kidolgozta a gabardin nevű vízálló, és roppant strapabíró anyagot, amelyet 1888-ban szabadalmaztatott. (háttérinfó, hogy Roald Amundsen ilyen anyagból készült ruhában hódította meg a Déli-sarkot 1911-ben.)
1901-ben alkották meg a cég logóját, amelyen egy nemességet, tisztaságot, becsületet jelképező fekete páncélos lovag látható, pajzsán "B" betű, kezében a latin "Prorsum" feliratú zászló, amelynek jelentése "Előre".
A II. világháború időszakára jellemző viharkabát (trench coat) is az ő nevéhez fűződik, amelyben pl. Humphrey Bogart hódított a Casablancában.
1924-ben jelent meg először bélésmintaként a jellegzetes kockás mintája, amely azóta szerintem dobogós helyezett a legtöbbet másolt minták között.
Olyan hírességek tartoznak/tartoztak rajongótáborába, mint a brit királyi család tagjai, Peter Falk, Ronald Reagen, Paul Newman, Winston Churchill, és még sorolhatnám.
A történetükről remek képes összefoglalót találhattok a honlapjukon ITT, érdemes rápillantani, régi képek kedvelőinek maga a Paradicsom.
Első illatuk, a férfi parfümként beskatulyázott orientális-fás Burberrys (bőrrel, mirhával, levendulával... hmmm) 1981-ben jelent meg, jelenleg 60 körüli a létszám, de ezek nagy része sajnos csak flanker. Összességében pár parfümöt tartok csak említésre méltónak, és azokat sem feltétlenül azért mert művészileg érnek valamit, bár van közöttük olyan amit szeretek, hanem mert ezeket tartom a főbb mérföldköveknek (Society-1991, Burberry Women/Men-1995, Weekend-1997, Touch for women-1998, Brit-2003, London-2006, The Beat-2008, Sport-2010, Body-2011)
Az első Burberry üzlet 1856-ban
(Basingstone, Winchester street)

A párizsi születésű Francis Kurkdjian (aki most a napokban, május 14-én lett 46 éves) külön bejegyzést érdemel majd, amint lesz időm alaposabban utánajárni.
Sok munkáját szeretem, pl. Gaultier 2 (Jean Paul Gaultier), Lady Vengeance (Juliette Has A Gun)- ami a legkedvesebb pacsulis rózsám, Narciso Rodriguez for Her, és gyakorlatilag minden saját neve alatt futó niche illatát.

A My Burberry mintája egy pillanatnyi agyi oxigénhiányom miatt került hozzám, ugyanis úgy emlékeztem FiFi díjas volt idén, de nem.
Semmi gond ezzel, mert nem is érdemelte volna, úgyhogy nagyjából helyén van most ilyen szempontból a világ rendje.
Nem állítom, hogy a végletekig szörnyű, az üvege mondjuk határozottan csinoska (nagyon fotogén, alig tudtam képet választani, végül didaktikus céllal a lovagos logós nyert- kéretik a Prorsum feliratot a zászlón kijojózni), és a Burberry ház illatügyi hanyatlásának prezentálására tulajdonképpen kiválóan alkalmas.
Mindig volt bennük szintetikusság, ami ellenére azért többet is tudtam szeretni, de ami mostanában van (mondjuk a Body óta), az egyre inkább túlmegy a tűréshatáromon.
Ígéretes összetevőkkel sikerült, egy számomra szinte elviselhetetlen fázisokat produkáló illatot összehoznia ennek a jóravaló Francis gyereknek... hát a teremburáját! (az én "drágám", Luca Turin 5/4 pontra értékelte, szerintem nála is oxigénhiány volt. Úgy tűnik mi ketten nagyon ortogonálisan vagyunk bekötve.)
Ihletője a londoni kertek virágossága volt, az eső párája, és a napfény élessége.
Üvege pedig a ház kreatív igazgatójának, Christopher Bailey kérésére egy klasszikus ballonkabátról lett, szép részletgazdagsággal mintázva- "a trench coat in a bottle". (és bosszankodom, mert nem találom, hogy ki tervezte)

Nyitánya fanyar, zöldes muskátli, kesernyés bergamott, édeskés mandarin, és jó sok(k) pacsuli. Itt még azt hittem majd talán szeretni fogom, ha kibontakozik a kíváncsian várt birsalma, és jönnek a virágok (a fréziát, rózsát nagyon kedvelem)... de nem igazán bontakoztak (a birsalma pedig szerintem meg sem jelent az előadáson). Eufória helyett jött a szintetikusság, ugyan egyértelműen felismerhető a szagos bükköny, édes-krémes rózsa, és a frézia, de egyik sem szép tiszta akkord (és még itt is azt hittem majd valami csoda folytán széppé alakul... mégiscsak Kurkdjian).
A teljes reményvesztettség akkor jött, amikor egy nagyon mű pézsmás-pacsulis (éles, szúrós, karcos) alapra helyeződött az egész, mintha liliom is megjelenne benne, azután ablakmosó folyadék lett belőle, majd egy örökkévalóság után, kicsit ugyan puhulva, egy apró kesernyésen rózsás simogatással, (hála Istennek!) vége lett.
Tartóssága kiváló, hatósugara jó.



Illatjegyei:

  • szagos bükköny, bergamott, mandarin
  • muskátli, birsalma, frézia
  • pacsuli, rózsa

(a fotón az üveget ihlető kabát látható)




2015. május 27., szerda

Vocalise (Shiseido) 1997


illatcsalád: orientális-virágos

alkotó: Jacques Cavallier

üveg: Aoshi Kudo

Igazi különlegességet hoztam Nektek a Vocalise személyében. Ritka, mint a fehér holló, de ha mégis sikerül belebotlani valahol, a szemből elég jelentéktelennek tűnő üvege miatt ki ne hagyjátok (nem azért mert annyira felkavaró élményt nyújt, biztonsági komfortillat, szóval semmi extrém szívdobogás nem várható, de nem biztos, hogy valaha az életben még egyszer lesz hozzá szerencsétek). 
Bár nem volt könnyű, de igyekeztem olyan fotót keresni, ami megmutatja ennek az üvegnek a valódi, finoman cizellált szépségét, a japán Aoshi Kudo művészetét.
(Találtam olyan információt is, amely szerint Serge Lutens tervezte az üveget, de ez nem igaz. A neten megtalálható a szabadkézi rajzokkal beadott terv, és az ezt jóváhagyó USPTO szabadalom, amely egyértelműen Kudo nevére lett kiállítva 1997 áprilisában.)
Jacques Cavallier (lsd. a képen) külön bejegyzést érdemel majd, sok-sok illatát szeretem. Trouble (Boucheron), Kingdom (McQueen), Midnight Poison (Dior), Classique (Gaultier), Poeme (Lancome), és a rózsás Stella szintén előkelő helyen vannak a képzeletbeli dobogós listámon (és persze a hétköznapi, gyakran használt illataim között).


A Vocalise egy újfajta szemlélet előfutára volt a Shiseido házban, az addigi aromaterápiás, relexációs illatokat váltotta fel az a törekvés, hogy egy központi, itt épp keleties mag köré szervezzék, komponálják az illatot (na ez szerintem pont nem jött össze, mert relaxálós illat lett ez is, keletiessége pedig körülbelül a nullával egyenlő, ettől még persze jó, csak a célorientáltságát nem kell pontozni).

Nyitánya mézszerűen sűrű narancsvirágolaj, gyöngyvirág, és maga a központi főszereplő, a törékeny szépségű dél-amerikai trópusi fehér orchidea.
A sokféle összetevő ellenére nem túl bonyolult alkotás (nem is értem hová rejtette el Cavallier ezt a sok mindent), meglehetősen lineáris, viszonylag könnyen illanó, és elég gyenge hatósugarú parfüm, mindezek ellenére mégis szerettem.
Gyümölcsöket nem igazán éreztem, talán a feketeribizlit, de annak is inkább a fanyar, zöld levelét. Kesernyés, de egyben édeskésen púderes leszáradású, szellősen könnyed, lebegő virágos tüllfátyol, némi pézsmás, jázminos, ha nagyon akarom egy leheletnyit barackos, halványzöld háttérrel.
Nerolis nyugalom, púderes béke, kellemesen kényelmes viselet egy tavaszi-nyári hétköznap során. Az orientális besorolás, mint mondtam nem állja meg a helyét, ebben a parfümben érzetre semmi ilyesmi nincs, nagyon el kell vonatkoztatni elméleti síkon az összetevők irányába, hogy ez esetben egyáltalán értelmezni tudjuk a jelzőt. Maradjuk az egyszerű virágosnál, az maximálisan fedi a valóságot.
A műértőkön túl, a halovány komfortillatok kedvelőinek ajánlom, teljes mértékben munkahely kompatibilis, kifinomult légies semmiség.




Illatjegyei:
  • zöld jegyek, gyümölcsök neroli, őszibarack, fekete ribizli, orchidea, brazil rózsafa
  • yuzu, japán ciprus, jázmin, gyöngyvirág, ribizli, rózsa
  • szantál, pézsma, bors, vanília, vaníliavirág, cédrus 

https://www.facebook.com/illatpiramis


2015. május 26., kedd

Shiseido



A Shiseido nevű kozmetikai-, és hajápolási cikkeket gyártó céget a japán Arinobu Fukuhara gyógyszerész alapította 1872-ben Tokióban, amely kezdetben egyszerű gyógyszertárként működött.
A Shiseido neve, mint az a távol-keleti nyelvekben megszokott, komplett fogalmat takar: "Dicsérd a Föld erényeit, melyek az életet táplálják, és új értékeket teremtenek."

Fukuhara nevéhez számos újítás fűződik, például
  • tégelyes kiszerelésben ő vezette be a fogpasztát Japánban (1888)
  • ő árult patikájában először kozmetikai termékeket (1897) ekkor jelent meg Eudermine nevű bőrápolója, aminek sikerét mi sem bizonyítja jobban, hogy a mai napig forgalomban van.
Szomorú érdekesség, hogy az eredeti Fukuhara ház, a Shiseido Pharmacy 1923-ban, egy földrengésben megsemmisült.

Legelső illata 1917-ben jelent meg, "Hanatsubaki" néven.
1927-ben részvénytársasággá alakul, és Arinobu fia, Shinzo Fukuhara lett az elnök.
Shinzo keleti orvoslást tanult Japánban, majd az Egyesült Államokban a Columbia Egyetemen szintén farmakológiát hallgatott. Világutazóként számtalan európai városban megfordult, de Párizs volt az, ahol a fotóművészet olyan hatással volt rá, hogy a későbbiekben hangsúlyozta a látványvilág fontosságát, létrehozott egy fotós társaságot (Japan Photographic Society), és nyitott a külföldi piacok felé.
1937-ben alapította meg a márkához hű vevők számára a Camellia Clubot, amely további kedvezményeket biztosít vevőinek (ez ma is működik).
Ugyanebben az évben első parfümjük nevével kulturális magazint adtak ki, amely 2007-től megkettőződött, a "Miru Hanatsubaki" divattal, szépséggel, kulturális hírekkel jelent meg, míg a "Yomu Hanatsubaki" szépirodalmi olvasmányokkal, novellákkal, folytatásos regényekkel- 2012-ben pedig ismét egyesült a két lap simán csak Hanatsubaki néven.
(régi címlapok megtekinthetők ITT)

1961-ben jelent meg első make-up reklámja, amely még elég kezdetleges képi világgal bírt, később ezt művészi szintre emelték.
Viszonylag későn kezdett terjeszkedni, 1965-ben jelent meg az Egyesült Államokban, majd 20 évvel később Euróbában (a francia Bolougne -Billancourt-ban található európai leányvállalatának székhelye- Beauté Prestige International). 
Elegáns üzlete a Les Salons du Palais Royalban várja vásárlóit 1992 óta.
Termékeikben a művészet, és tudomány ötvözését tartják főként szem előtt, a Shiseido Design Department tervezési részlegének sokáig Serge Lutens volt a kreatív igazgatója, akinek kiemelkedő színvonalú, csodás reklámfotóiról könyvet tudnék írni (nevére kattintva a róla szóló bejegyzésben párat összegyűjtöttem).
Mindig is nagy hangsúlyt fektettek az aromaterápiára, annak emberi szervezetre gyakorolt jótékony hatására, ezt igyekeztek termékeikben hasznosítani. Később már nem csak kozmetikumokat, és parfümöket gyártottak, hanem például munkahelyi stresszoldó aromaterápiás készüléket, illattal ébresztő órát stb.
1989-ben a Harvard Egyetemmel közreműködve létrehozták a világ első bőrgyógyászati kutatóközpontját.
2000-ben felvásárolta az amerikai NARS márkát, de hozzá tartozik Jean Paul Gaultier, Issey Miyake, Elie Saab, és a Narciso Rodriguez is.

A ház történetéről angol nyelven egy igen rövidke, de annál érdekesebb kisfilm megtekinthető ITT (sok-sok korabeli képpel)
Serge Lutens első plakátja (1980)
Illatai:

Rosarium

Hanatsubaki (1917)
White Rose Natural (1954)
Rosarium
Koto (1967)
MG5 (1967)
MG5 Lavander (1967)
Bravas (1969)
Lordos (1972)
Inoui (1976)
Suzuro (1976)
Sourire (1977)
Mai (1978)
Tactics (1978)
Auslese (1978)
Murasaki (1980)
Myth of Saso (1980)
Nombre Noir (1982)
Memoire (1982)
Paradigm (1985)
Spirit of Zen (1986)
Saso (1987)
Gear (1987)
Angelique (1991)
Feminite du Bois (1992)
Chant du Coeur (1993)
Basala (1993)
We're (1994)
We're for Men (1996)
Message for Orchids (1996)
Untied (1996)
Relaxing Fragrance (1997)
Vocalise (1997)
Geraid for Men (1997)
Dignita (1998)
Energizing Fragranze (1999)
Zen (2000) fehér tejüveges
Shiseido Men (2005)
Rose Royale (2006)
Zen (2007)
Tokyo Sky Tree (2012)
Rose Synactif (2013)
Maquillage Dramatic Mood Potion (2015)


2015. május 23., szombat

Eau de Rochas (Rochas) 1970


illatcsalád: citrusos-aromás

alkotó: Nicolas Mamounas

Mikor előkerült egy ezer éves, ütött kopott dobozú mintám a szekrényből, úgy örültem, mint az a bizonyos majom a farkának.
A Rochas házzal kapcsolatban maximálisan elfogult vagyok, hiába az utóbbi évek illatügyi szempontból egyértelmű hanyatlása, mégis töretlenül imádom, mert olyan parfümöket tettek le az asztalra, mint például az Eau de Rochas.
Nicolas Mamounas 1970, és 1987 között volt a Rochas parfümőre, és ezalatt a 17 év alatt olyan illatokat sikerült alkotnia, mint a Byzance, Lumiere, Globe, Macassar, Mystere. 1985-ben volt egy félrelépése, amelynek gyermeke a rémes "csiga" üvegben elhelyezett Fleur de Nacre (Jennica)- ami valójában Nautilus kagyló.

A címadó parfüm először "Eau de roche" néven jelent meg 1948-ban, majd megszűnt, hogy 1970-ben egyszer csak feltámadjon (gondolom akkoriban még mérsékelt változtatással).
Citrusos bergamott nyitány, amelyben szinte azonnal megjelenik a koriander fűszeressége, és a bazsalikom zöldje. Pezsgően szikrázó élettel teliség, amely frissítő, de gyorsan illan.
Virágos hátteret érzek, ami annyira komplex, hogy nem tudom összetevőkre bontani.
Egy biztos, hogy alapja erőteljesen tölgymohás, tulajdonképpen a második perctől, a teljes leszáradásáig ez lesz az uralkodó akkord, ami pézsmás, szantálos jegyekkel, és földes pacsulival van díszítve. Enyhén szappanossá válik, mintha aldehides lenne, ami miatt akár a tisztaság szinonimája is lehetne. A 4711 puhább, simulóbb változata. Remekmű, amit kár, hogy az IFRA szabályok meggyengítettek.
Nyugalomban lebegés, és határtalan lelki béke... nagyjából minden, ami mostanában nem vagyok, talán ezért volt olyan jóleső.
Frissítően szomjoltó, cologne jellegű, klasszikusan elegáns uniszex illat, amelynek tartóssága közepes, hatósugara elég gyengécske, hamar bőrközelivé válik.



Nagyon szeretem a régi reklámokat/ reklámfilmeket nézegetni, vintage illatoknál számomra ez külön gyönyörűség, és élvezeti forrás.
Kedvencem itt a francia filmes fotóművész, Bruno Aveillan által készített kisfilm volt, Jessica Stam (kanadai modell) vízben lebegős jelenetével (ami egy tavaly nyári aquakontakt óra emlékét juttatja eszembe, ami felejthetetlen élmény volt).
A 80-as években készült klip pedig megtekinthető ITT.
Facebook oldalamon indítottam egy mappát Sufni néven, ahol régiségek között lehet majd bogarászni.



Illatjegyei:

  • lime, mandarin, bazsalikom, bergamott, grapefruit, citrom
  • koriander, szegfű, pacsuli, jázmin, nárcisz, rózsa
  • tölgymoha, szantál, ámbra, pézsma

2015. május 21., csütörtök

Femme (Hugo Boss) 2000


illatcsalád: virágos-gyümölcsös

A német származású Hugo Ferdinand Boss, 1924-ben alapította cégét, az Erms-folyó völgyében fekvő szőlőtermesztő városkában, Metzingenben.
Meglehetősen csúnya történeteket olvastam róla, el is gondolkodtam, hogy tényleg akarom-e tudni a háttérben lévő dolgokat, de megtörtént, nincs értelme tagadni, vagy nem tudomást venni róla.
Az a nem túl szívderítő igazság, hogy Boss aprócska cége a csőd szélén állt, amikor csatlakozott a náci párthoz, és az SS, illetve SA egyenruhák gyártásával egy csapásra megoldódtak anyagi gondjai (ő lett "Hitler szabója", ahogy akkoriban nevezték). 
Két elmélet létezik a köztudatban, az egyik szerint Boss volt a tervező is, a másik szerint csak a gyártó, és a fekete egyenruhákat Karl Diebitsch (festő), és Walter Heck (grafikus) tervezte. Lényegében majdnem mindegy, mert Boss a tervezésnél sokkal csúnyább dolgot tett, lengyel kényszermunkásokat (főként zsidó nőket), és francia hadifoglyokat dolgoztatott metzingeni gyárában, meglehetősen rossz körülmények között elszállásolva. A második világháború, és Hitler bukása után, a megvetett Boss márkanév is majdnem eltűnt a süllyesztőben. 

1948-as halála után unokái vették át az irányítást, akik a kiváló minőségű öltönyeikre koncentrálva próbálták túlélni, a nagyapai "örökség" nyomasztó súlyát.
Új célközönségük a 80-as évek feltörekvő, vagy épp már befutott értelmiségi ifjúsága lett, a szingli, gyermektelen karrierista "yuppie", aki csakis bőrcipőben, és minőségi, márkás öltönyben jelenik meg, ami akkoriban Armani, Ralph Lauren, vagy Boss volt.
Első illatuk 1984-ben jelent meg, Boss No.1 néven (amiből szívesen fogadnék egy mini vintage változatot, mert fás, fűszeres, mézes, levendulás, dohányos illatjegyei igencsak tetszetősek).
Kezdetben csak férfi ruhákat készítettek, a női részleg Joachim Vogt igazgatása alatt indult, 1998-ban (ekkor vezették be a Baldessarini vonalat is, amely kizárólag férfi parfümöket forgalmaz- Ambré nevű ámbrás, bőrös, ibolyás, labdanumos parfümjéből azonnal jöhetne egy üveggel). Ez a vonal egy magasabb minőséget képvisel a divatban, finom, és drága anyagok használata jellemző rá (tiszta selyem, ír vászon, kasmír).
Női ruháinak népszerűsítése érdekében felöltöztették a 2003-as Charlie angyalait (Cameron Diaz, Drew Barrymore, Lucy Liu), akik a filmben Boss öltözékekben parádéznak.
Jelenleg több ágazata (Boss, Hugo, Baldessarini), illetve alágazata van, a Boss Black a modern klasszikus ruházatot, a Boss Orange a lazább, bohém vonalat, a Boss Green az aktív, sportos stílust képviseli.
2011-ben jelent meg Roman Köster történész tanulmánya, amelyben feltárja a Boss cég háborús múltját, gazdasági felemelkedésének okait (Hugo Boss 1925–1945: The History of a Clothing Factory During the Weimar Republic and Third Reich), és a kötet megjelenésével egy időben, a cég vezetése nyilvánosan is bocsánatot kért azoktól, akiket a világháborúban gyárában dolgoztatott.

A Femme alkotója egyelőre rejtély előttem. Azt viszont tudom, hogy tavasszal, és nyáron nagyon szeretem ezt a kis szintetikus semmiséget. 
Citrusos, virágos nyitánya van, amelyben az édeskés tangerine, és a frézia, majd a bolgár rózsa dominál. Leszáradásakor felbukkan a sárgabarack, ámbrás alapon, amelyben a fejjegy kissé savanykás jellege is megmarad. Az a helyzet, hogy ebben a parfümben nincs szinte egyetlen tiszta, természetes akkord sem (illetve talán a frézia, és a végének nektáros sárgabarack jegye). 
Fogalmam sincs mit szeretek rajta?! A végletekig szintetikus, könnyen illanó, és valami miatt mégis közel áll hozzám. 
Puha, nőies, áttetsző lenge szellő ...esőáztatta frézia, egy csütörtök délután... kedves, butuska romantikusság... semmi más




Illatjegyei:

  • tangerine, frézia, fekete ribizli
  • jázmin, liliom, bolgár rózsa
  • sárgabarack, citromfa, ámbra

https://www.facebook.com/illatpiramis

2015. május 20., szerda

Accordo Arancio (L'Erbolario) 2014



illatcsalád: citrus-gourmand

A L'Erbolario történetéről dióhéjban annyit, hogy az olasz Franco Bergamaschi, és felesége Daniela Villa alapította, 1978-ban, Lodiban. Régi családi receptek alapján, természetes összetevőkből álló kozmetikumokat készítettek, amelyekkel gyakorlatilag azonnal sikert, sikerre halmoztak.
A név az olasz erborare ("növényt gyűjt") szóból ered, utalva erre az ősi időktől fogva ismert tevékenységre, a füvesasszonyok generációról generációra szálló, misztikus, a természetet oly jól ismerő tudására.
A vállalkozás egyre nagyobbá nőtte ki magát, 1994-ben a gyönyörű Adda Sud Parkba helyezték központjukat, ami egy hatalmas természetvédelmi terület Olaszországban.
Működésükről, a nyersanyagok feldolgozásának technikai részleteiről egy videó található olasz nyelven ITT , amiből egy kukkot sem értettem, de a látvány szempontjából mégis érdekes volt az egész, futurisztikus gépszerkezetekkel tűzdelve.

Franco Bergamaschi, és Daniela Villa
A Myropoliumba a pipacsos Papavero-ért mentem, de ha már ott vagyok miért ne fújnék az egyik "új" illatból is?! Mivel a meleg miatt mostanában citrusokra vágyom, ezért a "Narancsfa- akkord"-ra esett a választásom. A szép keserűnarancs rögtön megérintett, de ennyi azért még kevés a boldogsághoz... mintát sem kértem belőle, gondoltam elég egyelőre amit magamra fújtam, majd gyanútlanul elindultam a városba... és akkor a karomon csodás dolgok varázslatos játéka kezdődött, aminek következtében Óbuda kellős közepén, földbe gyökerezett a lábam... szóval lényeg az, hogy a város másik végéből visszafordultam mintát kérni.

Természetesség ide, vagy oda, az Accordo Arancio nem egyszerű alkotás, keserű akkordjai miatt úgy gondolom megosztó illat lesz, de egy biztos, hogy művészi értéke, és tiszta szépsége vitathatatlan. 

Szédítően tiszta mandarin, és keserű narancs a nyitány, pont egy csepp citrommal, ami hamar elillan... álomszerű citrusfátyol, amelyhez fél perc múlva a szilva lédús édessége, és kevéske ylang-ylang vegyül.
Virágos felhangokkal tarkított herbás, egyre mélyülő kesernyés jelleg (ami soha nem lesz kellemetlen, inkább csak meghökkentő az életszerűsége miatt). 
Halk jázmin jelenik meg, majd a vanília édessége, egy kezdetben inkább pacsulis alapon, amely puhán pézsmás, melengetően ámbrás, kesernyés-édeskés simogatássá szelídül. Tavaszra, nyárra kiváló választás, rég találkoztam ennyire kitűnő citrus illattal, ami annyira elbűvölt, hogy a több mint sok parfümöm mellé, komolyan fontolgatom a beszerzését.
Maximálisan uniszex illat. Tartóssága kiváló, hatósugara közepes.

...a halvány narancssárga, sötétlően kavargó borostyánba olvadása, egy dél-olasz pillanat vakítóan édessé perzselő napfényessége...



Illatjegyei:

  • mandarin, keserű narancs, citrom, ylang-ylang
  • petitgrain (keserűnarancs olaj), szilva, jázmin, kakukkfű
  • vanília, ámbra, pézsma, pacsuli

https://www.facebook.com/illatpiramis


kép: Irene Sheri

Manifesto (Isabella Rossellini) 2000


illatcsalád: virágos-zöld

alkotó: Alberto Morillas

Isabella Fiorella Elettra Giovanna Rossellini 1952-ben született Rómában, a rendező Roberto Rossellini, és a színésznő Ingrid Bergman lányaként.
Rómában divat-, és jelmeztervezést tanult, majd New Yorkban társadalomtudományt.


Kezdetben apja filmjeiben jelmeztervezőként dolgozott, modellkedett (Vogue), majd leszerződött a Lancome céggel, ahol többek között, a Trésor reklámarca volt (sok-sok egyéb termék mellett).

Számos filmben szerepelt (de nekem valahogy nem sikerült elcsípnem olyan alakítását, amiben szerettem volna).
Amit én nem tudtam, hogy 1979-1982-ig Martin Scorsese felesége volt.
1992-ben felbukkant Madonna Erotica c. klipjében, majd felkérte az énekesnő, hogy készülő könyvének (Sex) legyen az egyik modellje. 
Ekkor született Steven Meisel híres képe róluk, ami fogalmam sincs miért, de valahogy mindig mélyen érint (talán Madonna arcának törékenyen kiszolgáltatott "meztelensége" miatt).
Három könyvet adott ki, ezek tudtommal egyelőre magyarul nem olvashatóak (az önéletrajzi ihletésű "Some of me" (1997), a fotókat tartalmazó "Looking at me" (2002), és az apjának emléket állító kilométeres című "In the Name of the Father, the Daughter and the Holy Spirits: Remembering Roberto Rossellini" (2006))
Több karitatív tevékenységben is részt vesz: Wildlife Conservation Network, Howard Gilman Alapítvány, UNICEF, valamint támogatja a vakvezető kutyák kiképzését.
1995-ben a Coty azt a lehetőséget ajánlotta neki, hogy kidolgozhat egy saját bőrápolási márkát, ami meg is valósult, és neve alatt fut a mai napig. 
Első parfümje a Manifesto volt, ami 2000-ben jelent meg, ezt követte négy másik illat (Isabella, My Manifesto, Daring, Storia), amikhez olyan nevek kapcsolódnak, mint Natalie Lorson, Richard Herpin, és Alberto Morillas.


Alberto Morillas-t szerintem nem kell különösebben bemutatni a parfümánoknak, olyan illatok vannak például a listáján, mint az Amouage Opus VII.; Bvlgari: BLV, BLV Notte, az Omnia sorozat; Calvin Klein: Truth; Carolina Herrera: 212; Cartier: Le Baiser du Dragon, Must II., Armani: Sensi... és még sorolhatnám, ha egyszer végre elkészülök a posztjával, amit már elkezdtem, csak valahogy mindig tolódik szegénykém, akkor minden ott lesz.

A Manifesto-n nagyon érezhető a hatása, bvlgaris áttetsző akkordok, a citrusos-virágos-zöld jegyek jellegzetesen könnyed kezű, tiszta, légies keverése. Nem tudom honnét ered a név, latin szó, azt jelenti "kinyilatkoztatás".
Csodaszép alkotás, ami jelenlegi ismereteim szerint a "zöldek" listájának Top 5 parfümjei között szerepel. Virágos-zöld illat, de véleményem szerint változása során folyamatosan libikókázik az aromás-zöld irányába is.

Nyitánya frissen tépett bazsalikom zöldje, bergamottal kombinálva, friss, cologne szerű jelleggel.
Valahogy egyre jobban értékelem, és élvezem a fűszernövények tiszta illatát, ezért a Manifesto bazsalikomos kezdetét imádom (később is, de azért számomra a csúcspont, az eleje).
Körülbelül egy perc múlva megjelenik a kissé kesernyés narancsvirág, és halványan a háttérben a körte édessége, amit egy csipet bors tesz pikánssá. Borsos, fanyar jellege a leszáradás során felerősödik, majd a bors eltűnik, a fanyarság marad.
Alapja pézsmás, leheletnyit szantálos, zöld háttér, amelyben a bazsalikom, és a neroli mindvégig jelen van. Virágos akkordokat érzek, de magamtól nem tudnám kitalálni, hogy az épp jázmin, liliom, és rózsa (bár ez utóbbit talán még felismerném benne), édeskés háttérként rezonálnak, izgalmasan váltakozva a fanyar, kesernyés jelleggel.
Nagyon érdekes, és szép kompozíció, ami ugyan női illatként van besorolva, de szerintem férfiak is nyugodtan kipróbálhatják/használhatják, úgy gondolom az uniszex kategóriába bőven belefér (sőt, vannak fázisai, amikor kifejezetten maszkulin jellege van). Tartóssága közepes, hatósugara ennél gyengébb, hamar bőr közeli illattá válik.




Illatjegyei:

  • bazsalikom, bergamott, bors
  • narancsvirág, jázmin, körte, rózsa
  • szantál, liliom, pézsma


kép: Albert Koetsier
(akinek szebbnél szebb alkotásai megtekinthetők ITT )




2015. május 16., szombat

Panorama (Olfactive Studio) 2015


illatcsalád: aromás-zöld

alkotó: Clement Gavarry

Az Olfactive Studio (aminek szeretett Chambre Noire illatát már korábban méltattam) a jól bevált fotó-parfümőr kooperációt kibővítette azzal, hogy új illataiban egy-egy addig senki által nem használt összetevőt is bevezet, és aköré építi az adott kompozíciót (tehát tovább finomodik, és árnyalódik a szemlélet, ami nekem roppant mód tetszik).

Az idei illatot Clement Gavarry, az IFF parfümőre tervezte, akinek érdekes a családi háttere, bár ő maga már Párizsban született 1977-ben, nagyszülei még Grasse-ban éltek, dédnagyapja egy hatalmas ültetvényt művelt, ahol jázmint, rózsát, levendulát termesztett, és olyannyira mestere volt a kertészetnek, hogy Coco Chanel személyesen tőle vásárolt alapanyagokat. 
Apját, Max Gavarry-t pedig már annyira megérintette a parfümvilág, hogy parfümőr lett, majd az ő nyomdokait követve fia, Clement is (aki az ISIPCA növendéke volt). Közös munkájuk a 2004-es Prada Amber, amelynek triójában Carlos Benaim is részt vett, és amiért 2005-ben FiFi díjat kaptak.
Érdekesség, hogy apjával mindketten szenvedélyes vitorlázók, sok időt töltött apja kedvenc hajóján, amit merő véletlenségből Neroli-nak hívtak.
Nevéhez fűzödik még többek között pár Eternity flanker, a Carolina (C.Herrera), a férfi Armani Code, az Immaculate (Michel Germain), a Prada Tendre, a Black Violet (Tom Ford), és természetesen egy rémes Harajuku baba. 
Amire azonban nyilatkozatai alapján szerintem a legbüszkébb, az 2011-ben, egy speciális eseményre készült parfüm, ahol az IFF parfümőrei egy szakmai esten (Speed Smelling) kereken 7 perc alatt bemutathatták azt az illatot, amit teljesen szabadon, csak saját kedvükre komponáltak (itt pénzt nem kímélve, mindenki beletehette a nyersanyagok színe-javát abba az egy üvegbe, amivel megvillantotta a szakma előtt tudását). 
Clement illatát az Észak-Nevadában (Black Rock sivatag) rendezett éves fesztivál, a "Burning Man" ihlette, aminek füstössége (gyanta, labdanum, mirha, szantál) megidézi a különleges este euforikus hangulatát. (A fesztiválról például ITT és ITT olvashattok bővebben, sok-sok képpel)

fotó: Miguel Sandinha
Elnézést a nagy kitérőért, de Gavarry olyan érdekes személyiség, hogy nem lehetett röviden elintézni, viszont jöjjön akkor a Panorama.
A fotó Los Angelesben készült, és az építészeti szempontból (is) híres Sheats-Goldstein házból való kilátást hivatott megörökíteni. Lényeg a modern építészet, és a természet ötvözésében van, valamint a két világ horizonton való találkozásában (a házat John Lautner építette, aki az amerikai Frank Lloyd Wright tanítványaként a modern épületek, és a körülöttük lévő érintetlen természet tökéletes harmonizációjára törekedett elsősorban).
A ház több filmben is szerepelt (A nagy Lebowszki, Exit, Charlie angyalai), eredetileg az öt gyermekes Sheats családnak épült, majd megvette az igen extrém kinézetű multimilliárdos fura figura, James Goldstein.
A különleges, és szépséges épületről érdemes olvasgatni (vagy csak a rengeteg képet csodálni) pl. ITT , ITT és ITT

A parfüm ennek megfelelően tökéletesre sikeredett. Mielőtt még olvastam volna bármit a koncepcióról, az jutott eszembe, hogy ez egy nagyon modern zöld illat.

Döbbenetesen zöld nyitány, lehengerlően erőteljes, nem savanykás, hanem fanyar, kesernyés akkordokkal, bergamott, és citrom reszelt héjának illata, amelyben mintha még egy elmorzsolt muskátli levele is virulna. Pár másodperc múlva kissé édesedik, lágyabb lesz, megjelenik a fügelevél, a balzsamfenyő gyantája, és a wasabi (japán zöld torma) jellegzetes aromája, ami enyhén szúróssá vált rajtam. Ettől érzem üvegszerűnek az illatot, ami nem békességet, hanem pont (jó értelemben vett) feszültséget keltett bennem.
Nagyon izgalmas kompozíció, ami szinte másodpercenként változik, alakul.
Leszáradásakor előbukkan a pacsuli, némi kesernyés galbánum, majd az egész egy mirhás-pézsmás-labdanum által erősített ámbraszerű gyantás alapra kerül, ami soha nem lesz a hasonló jellegű alapoknál megszokott módon sötéten, és balzsamosan simuló, hanem végig intenzív zöld, amelyről szikrázó zöld szilánkok jutnak eszembe.
Mestermunka, igazi művészet azon túl, hogy tavaszi-nyári frissítőnek is kiváló. Tartóssága, és hatósugara jó, szerintem intenzívebb a többi Olfactive illatnál.

a zöldek uralma... amint vaskosan kanyargó indákkal, berobbannak az üvegen...



Illatjegyei:



(fotó: Sake no Hana étterem, London, "Bamboo Forest Green Art")

https://www.facebook.com/illatpiramis

Lann-Ael (Lostmarc'h) 2007


illatcsalád: orientális

alkotó: Amelie Bourgeois


Lostmarc'h egy szépséges francia partvidék, a szörfözők, és nudisták álma, valamint a parfümrajongók egyik titkos jelszava.
Ebben a paradicsomban töltötte gyermekkora nagy részét, a francia származású Antoine Vuillermet, aki miután 2006-ban, családi vállalkozásként megalapította saját parfümházát, annak ezt a nevet adta. A parfümökön kívül, többféle illatosított szépséggel foglalkoznak, például a nálam szintén lábremegést kiváltó illatgyertyákkal, illetve szappanokkal.
Minden termékükre kíváncsi lennék, de kivált a kamillás-jázminos-zöld Ael-Mat, a citrusos-rozmaringos Atao, a citrusos-mentás-verbénás Din-Dan, és a pézsmás-narancsvirágos-levendulás L’eau de l’Hermine jöhetne első körben (ez már majdnem mind, mert mindössze 11 illatuk van, ami hatalmas pozitívum a szememben).

Amelie Bourgeois, a francia parfümőr referencia munkái között van többek között még pár Lostmarc'h illat (pl. a virágos-aquás Iroaz, a citrusos-zöld-ibolyás L’Eau du Dimanche), a Frapin Paradis Perdu, pár sírva kért Mendittorosa, és Room 1015, valamint a 2013-ban felélesztett Volnay parfümház illatai, amiknek annyira csodás az üvege, hogy ha tudnék verset írnék róluk, addig viszont amíg ez kissé döcögve készül, legyen elég annyi, hogy így kell ezt csinálni, na! 
(fotók ITT)
Amelie alkotásai közül sajnos keveset ismerek, de megelőlegezem, hogy tehetséges (egyszerűen csak mert úgy érzem :-) ) 

A Lann Aël, annyit jelent breton (bretagne-i kelta) nyelven, mint "angyalok kikötője".
Nyitánya zöld alma vékonyan hámozott, kanyargó héja, leheletnyi édes karamell, vanília, és a búza magtár szaga. Leszáradása során pézsmaszerű, vaníliás, tejes illat válik belőle, egy gondolatnyi savanykás (alma)háttérrel. 
Komfortillat, minimális izgalom, de inkább csak tiszta, lágy, olvadó, megnyugtató szeretetbe burkolás.
Hatósugara, és tartóssága közepes (hamar bőrközelivé válik).

...valami semmi, amiben ott egy egész nap derűs békéje, a félig engedett roló álmos tollpihéje... forró kazlak párolgó puhasága... lágy herbateában tejszerű köd kavargása... régi lábos alján pörkölt cukor fekete emléke... és egy borús péntek hamis esőígérete...



Illatjegyei:

vanília, széna, alma, búza, tej


https://www.facebook.com/illatpiramis