2016. május 20., péntek

Luciano Pavarotti (Luciano Pavarotti) 1994


illatcsalád: fás-chypre

alkotó: David Apel

üveg: Pierre Dinand

Kezdeném azzal, hogy azt sem tudtam ez a parfüm létezik. Időnként mikor arra járok leruccanok a Blaha Lujza tér aluljárójába a parfümöshöz nézelődni, egyrészt mert kincseket találtam már ott, és mivel az eladó hölggyel is elég jóban vagyok, ezért a pár perces kellemes társalgás sem egy utolsó szempont. Szóval ott fedeztem fel ezt az minit, majd tettem magamévá komoly 500 ft-ért.
Pavarottit szerintem senkinek nem szükséges bemutatni, operarajongónak sem kell lenni ahhoz, hogy jól ismerjük a nevét. Két parfümöt is kiadott a 90-es években, először ezt a férfi illatot 1994-ben, majd egy évvel később a virágos-gyümölcsös ciprust, a Pavarotti Donnát (amire persze kíváncsi lennék). 
Mindkettőt David Apelnek köszönhetjük, annak a Givaudan parfümőrnek, aki csapatmunkában részt vett a Black Orchid (plusz még pár Tom Ford illat) készítésében. Önálló munkái nagyjából semmiségek, listájuk megtekinthető például ITT.
A besorolásról annyit, hogy chypre kategória, ami ugye egyenlő a tölgymoha az alapban, citrus a fejjegyben képlettel. Nyilván nem vitatkozni szeretnék azokkal akik sokkal jobban értenek ehhez nálam, különösebb jelentősége sincs, viszont ezt az illatot én inkább fás-aromásnak gondolom, vagy maradjunk annyiban, hogy fás-aromás-ciprus.

Az illatjegyei alapján nagyon-nagyon izgalmas parfüm, lássuk mit tud.
Nyitánya kifejezetten kellemes, borotválkozás utáni balzsamokat idéző édeskés maszkulin hatás. Nagyon rövid időre villan fel a fanyar bergamott, neroli (a keserűnarancs virágának olaja), és az amalfi citrom, ami nekem inkább édesebb és külalakra kevésbé impozáns szicíliai citromnak tűnik. Van benne egy csipetnyi gyógynövényes jelleg, amit az idegnyugtatóként elhíresült citromverbénának tulajdonítok, de mintha egy finoman harmatos, friss illatot árasztó levendulaág is belecsúszott volna, erősítve a relaxációs jelleget, és ennek a kombónak elég intenzív az összjátéka ahhoz, hogy az általam kiosztott aromás besorolás is megállja a helyét.
A szívjegy felbukkanó virágos összetevői kellemesen nőies irányba lágyítják a fanyar indítást, majd felbukkan a fűszeres (inkább koriander mint szerecsendió) nüanszokkal díszített pacsuli, hogy azután összefonódva ezek együttesen adják azt az alap aromát amely gyakorlatilag semmit nem változik a teljes leszáradás kurta folyamatában. Szépen elrendezett gomolygásban kavarog a halványan púderes írisz, a pár pillanat alatt elhaló kesernyés muskátli, és a cédrus napsütötte, barátságos fássága, mögöttük pedig szerintem szintetikus ámbra (ambroxan) puhasága bontakozik folyamatosan teret hódítva, egészen az alapillatban való terpeszkedő kiteljesedéséig. Édességét főként a fehér repceméz, és egy igen jellegtelenre sikeredett vanília akkord adja, az óvatosan adagolt tonkabab kumarinja pedig mélységet érzékeltetve, némi sötét árnyékot satíroz kettejük köré. Van benne valami furcsa, háttérben meghúzódó szárazság, mint a vágott takarmánynövények még kicsit zöld, de már száraz illata.

Maximálisan uniszex, az itt-ott felbukkanó villanásnyi férfias akkord ne fogjon vissza senkit az esetleges kipróbálástól. Inkább kellemesnek mondanám semmint izgalmasnak (ez picit csalódás volt, mert az illatjegyek alapján másra számítottam). Kiváló sportos, vintage beütésű, frissítő nyári permet.
Tartóssága és hatósugara elég gyengécske, egy szempillantás alatt bőrközelivé válik, majd tűnik el a semmibe.
Lelőhelye: a valós és virtuális bolhapiacok (főként ebay)

...szalmasárga szálak fakulása... nyár végi vágott tarló fáradt, forró porossága... apám nyirkos arcának reggeli friss, édes simasága...

Illatjegyei:
  • petitgrain (keserűnarancs olaj), neroli, bergamott, amalfi citrom, citromverbéna, borostyán
  • írisz, muskátli, pacsuli, virginiai cédrus, szegfűszeg, rózsa
  • opoponax, tölgymoha, ámbra, benzoin, tonkabab, vanília, bőr, fehér méz, liatris (díszcsorba)


4 megjegyzés:

  1. ejnye de jó lenne már vmi illatosat olvasni, régen volt már május 20.....:)
    Üdv: Csaba

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Csaba! Ejnye de jó érzés ha hiányzom valakinek :D no akkor igyekszem magam összekapni. Könnyű lenne a nyárra fogni mindent, de inkább válságban nálam az írás (bevallom még a blog befejezését is fontolgattam, bár néha rám jön a közléskényszer, és akkor hiányozna). Mindenesetre örülök az üzenetednek, igazán jólesett, köszönöm. :)
      Üdv: Ildikó

      Törlés
    2. Kedves Ildikó, látom vége a válságnak! milyen jó igy visszatérni a nyaralásból a munka világába, hogy a tízórai kávé mellé van egy kis üditő Illatpiramis-olvasmány, remek nap! :)
      Üdv:Csaba

      Törlés
    3. Úgy tűnik csak egy kis biztatásra volt szükség ;-)

      Törlés