2016. augusztus 20., szombat

Délice des Fleurs (L'Occitane) 2011



illatcsalád: virágos

Ennél a bejegyzésnél volt egy kósza, kellemetlenül feszengő érzésem, hogy folyton olyan illatokról írok amiket már nem lehet kapni, de úgy döntöttem vintage rajongóként/gyűjtőként ezt alap profilként fogom tekinteni, és maximum néha kitekintek a világba, hogy jelenleg mik lelhetők a parfümériák polcain.
Szóval ez egy limitált, mára már megszűnt illat (ami például az ebay-en kicsit ugyan drágán, de még elég gyakran fellelhető, és persze kis szerencsével ott is ki lehet fogni néha jó áron bármit).
A L'Occitane cégről már írtam korábban, többnyire szeretem az illataikat, bár erősen túlárazottnak tartom őket, így szinte sosem vásárolok náluk semmit, amim van azt másodkézből szereztem be, úgy viszont abszolút megérte.

Ennek a parfümnek már az üvegét is nagyon kedvelem, annyira passzol az opálos, vintage jellegű felirattal ellátott rózsaszín butélia az illathoz, hogy öröm ránézni (legalábbis a képeken, mert nekem csak mintám van belőle). A kollekcióhoz tartozott egy szintén tetszetős tégelyes szájfény, amit kétféle árnyalatban árultak, és én jó, hogy nem láttam, mert tuti megvettem volna a már meglévő kb. 124 darab mellé, hogy azután ne is használjam, csak nézegessem.

A parfüm nyitánya cukrozott gyümölcsök, főként érett mandarin leve, egy pötty eper, és egy kis aromás feketeribizli illata, némi zöldes felhanggal, ami pár pillanat alatt elillan, mintha ott se lett volna.
A beköszönés után hamarosan bontakozni kezdenek a virágok, először az ibolya, majd a krémesen édes, bódító májusi rózsa (imádom ezt az akkordot, a gyerekkorom és nagymamám hosszú gangja jut róla eszembe, ahol katonás rendben sorakoztak a rózsatövek, és én legjobban a laza szirmokra bomló, kicsit rendezetlen hatású bozontos, rózsaszín pünkösdi rózsát szerettem).
A szívillat kiteljesedése az ibolya édességének púderes átváltozásáról szól, ami olyan rafináltan következik be, hogy közben marad a gourmand jellege is (magyarul ínyenc cukrozott ibolya lesz belőle).
Az alapillat jegyeinek megjelenése előtt az ibolya még markánsan felerősödik, itt már kevésbé púderes, inkább légiesen édes, itt hozza legjobban a virág valódi illatát (határozottan szép, tiszta, realista periódus), majd elhalkul a vaníliás pézsmaágyon, hogy egy bőrre simuló (a végén sajnos kissé szintetikus), kifejezetten nőies komfortillatként még órákon át kísérjen.
A szantálból jó lett volna érezni valamit, illetve a szárazabb, füstös vanília nekem személy szerint izgalmasabb lenne, de így is nagyon kellemes viselet, amit inkább tavaszi illatként tudok elképzelni.
Tartóssága és hatósugara kiváló, a L'Occitane illatok között különösen kiemelkedő (maximum két fújás elegendő belőle).

...kanyargó girlandok alatt, barokkos erotika fojtó fülledtsége, hófehér bőrön fűző szorítása, parfümös-púderes dekoltázs halk, párás pihegése, zsebkendőn halvány rúzs nyoma...




Illatjegyei
  • mandarin, eper, feketeribizli, cukor
  • májusi rózsa, ibolya, ibolya levél, orgona
  • vanília, szantál, fehér pézsma

https://www.facebook.com/illatpiramis



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése